Hogyan veszik rá mások a gyermekeiket, hogy lerakják a kezükből a telót?
A nyári szünet a pihenésről és a kikapcsolódásról szól. De a most felnövő tinédzserek legtöbbje a szabad levegőn eltöltött időt is a mobiljához hozzánőve tudja csak elképzelni. (Tisztelet a kivételnek.) Mit csinálhat a szülő? Kell-e egyáltalán tenni valamit? Erre a felvetésre keressük a válaszokat
- az értékeink,
- a korlátok,
- az elképzelések és
- a megvalósítás mentén.
Fontos, hogy a tinédzsereket nyáron se engedjük teljesen szabadjára, jót tesz nekik, ha határokat állítunk fel. Például este már csak x óráig lehet tévét nézni, digitális tartalmat használni. Beállíthatjuk a Family Linket, amelynek segítségével digitális alapelveket kalibrálhatunk be: hány órát, milyen tartalmat enged vagy tilt a rendszer.
Az alapvető értékekről és lehetőségekről érdemes már a szünet elején beszélgetést indítani. Fektessünk le közösen alapelveket, korlátokat, kössünk kompromisszumot, amelynek betartása mind a szülő, mind a kamasz feladata legyen.
A megvalósítás néha döcöghet… nem vagyunk otthon, nem látjuk… nem vagyunk ott vele a parkban… Segíthet, ha felhívjuk a figyelmét az esetleges veszélyekre, következményekre. Például eltörhet a mobil ha azzal kosarazol, kivehetik a zsebedből a buszon, lemerülhet stb. Nem hiszünk a büntetés erejében, de például kitűzhetünk célokat, ha sikerül egy héten át tartani a megegyezett időkorlátokat, akkor jutalmazhatjuk a kamaszt. Ez a módszer nemcsak az óvodásoknál válik be! 
