…másik iskolába… másik orvoshoz… másik univerzumba!? Hányszor érezted magad szülőként talajt vesztett állapotban?
Iskolai szociális segítőként két szakközépiskola és technikum tanulói közül körülbelül száz ADHD-s vagy atipikus viselkedésű diákkal van kapcsolatom. Olyan nehéz látnom azoknak a gyermekeknek az eseteit, akik nem, vagy csak későn kapnak segítséget. Az okokat sorolhatnám hosszan, de nem teszem, mert mást szeretnék most hangsúlyozni. Azt szeretném kiáltani és szétkürtölni, hogy a kezelt ADHD-sok sokkal jobban vannak, mint azok, akik nem kapnak segítséget. Nem, nem mondom, hogy problémáik nincsenek, de mindenesetre nem napi szintűek! És vannak sikereik! Sokkal jobban befogadják őket a társaik, és rájuk is lehet építeni a tanórákon. Könnyebben lelnek barátokra. A lemorzsolódás is sokkal alacsonyabb a körükben.
Vigyük el őket minél hamarabb szakemberhez, és ha az első kezelési javaslat nem válik be, ne adjuk fel, menjünk tovább! Mert igenis vannak csodák és látható javulások, fejlődések.
